2011. július 27., szerda

Egy mandulátlan gyerek, egy szülinap és egyebek

Köszönjük a ránkgondolást mindenkinek, lassan letelik a műtét utáni második hét is, és Máté ugyanazokra a tevékenységekre lesz jogosult, mint annakelőtte. Nem kicsit van már tele a kismicsodedlije a "neszaladjnemásszráneüljaszéléreleneess" típusú szülői őrző-védő tevékenységgel, de két hétig még szakadhatott volna a seb, úgyhogy nem kímélhettük meg önnön aggódásunktól.


Életemben ennyit nem kirakóztam-olvastam-építettem, de ő sem. Élvezte persze, hogy a többieket lekapcsolták a nagyszülők és csak az Övéi voltunk, de pár nap után már sokatmondóan csak annyit üzent Fanniéknak a telefonba: "Gyertek!"


A nagyok visszaszerzésének örömére világraszóló szülinapi bulit rendeztünk. Íme az ünneplő tömeg arcfestőművésznőnk (természetesen Fanni) által kidekorált fele.


Torták.


...és az aprónép támad.


Mindenben jól megértik egymást, de tésztázásban még annál is jobban.


Ez pedig már a hétköznap. Ma egész nap alig láttam a csemetéket: bakugan-harcokat vívtak, üvegfestettek, gyurmáztak, postásat játszottak (ennyi levelet utoljára koleszos koromban kaptam), báboztak, gyöngyöztek, édeshármasban. Egy kezemen megtudtam számolni az összeveszéseket, tudjátok, mekkora dolog ez?


Míg Pocika az sk nyakláncában kicsit mintha Afrikából csöppent volna ide, Fannin jól rejti a párna, hogy  kicsit sem éhező típusú párnácskás külalakot öltött.


Nem kell ahhoz csajnak lenni, hogy valaki szeressen gyöngyöt fűzni, ezt duplán bizonyíthatom!


Ez pedig megint a telefonról: tegnap meghódítottuk a Planetáriumot -teljesen lenyűgözött mindannyiónkat- majd a Margit-szigetet is, a lábunk elkopott ugyan, de minden fát megmásztak, amelyik hagyta magát.





2011. július 12., kedd

A telefonomról bányásztam elő...

...ezt a pár képet. Fordított időrend! 


Poci szülinapján a játszóházban. A legapróbb kismalackánk Máté.


Pocakilag épp fordítva bújtak mögé a nagyok.
Az ünnepelt reggel így ébredt: "Anya, úgy érzem, mintha éjszaka megnagyobbodtam volna!" Majd Fannival megállapították, hogy valóban nőtt 2 centit egy éjszaka alatt. (Fanni meg négyet. És érdekes módon ezen nem is volt vita.)


Pár nappal korábban a Csodák Palotájában kötélen biciklizik Poci.


És Fanni is.


2 héttel ezelőtti hazaút mamiéktól: rosszcsontok az IC-n.


Ez még Fanni mandulaműtétje után készült télen a Városligetben.


Ez pedig tavaly nyár, bandázás a patak melletti homokdomboknál (ami egyébként vulkán/gyémántbánya/kastély, aminek épp látják.)


Poci kavicskígyója.


Immunerősítő tréning.





 És az utolsó kép: Pocika tavaly a Zöld Péter játszótéren. Alig nagyobb, mint most Máté! :)


Ésmég pár friss ropogós:


Fanni cirkuszt csinált és ennek megfelelően átalakította a fiúkat.





Végül egy Máté-mű. Na mit rajzolt?

2011. július 8., péntek

Új séró!!!

Tessék dícsérni a fodrászt!!!!!
Igen, engem. :)
(A fotós nem tudom, ki lehetett, nem sikerült neki egy épkézláb képet sem csinálnia, amin esetleg mindketten megfelelő arcot vágnak, nem mozognak...)






2011. július 1., péntek

Mandulaműtét helyett...

...lábadoztunk, sőt apa még mindig lábadozik, nem kevés fáziskéséssel.
Miután Máté rendbejött, követtük Fannit és Pocit Szoboszlóra, ahová azonban fényképezőt nem vittem -három gyerekkel és a hozzájuk tartozó cuccokkal a vonaton, háááát, még a szemhéjfestékemet is kispóroltam a csomagból, hiszen ebben a helyzetben minden gramm számít. :)
Lényeg a lényeg, nem tudom fotókkal igazolni az eseményeket. Pedig a nagyok meghódították a Keleti főcsatornát, sodrással szemben persze, plusz az Aqua Palace kétemeletes óriáscsúszdáját -hiába vitatták el Pocitól a jogot, nem lévén 140 centi, ő bizony csúszott! Fanni a legnagyobb természetességgel beszerezte maga mellé a fürdőben fellelhető leghelyesebb kissrácot, de a "pasizás" dolgot felháborodottan utasította vissza, ő csak barátkozott.


Itt még idehaza, már láztalanul, ami látszik is. :)


Amikor pár nap után faggattam, hogy hiányzik-e Fanni és Poci, csak annyit mondott: "Nekem jó egyedül lenni anyával és apával." Igen, egy harmadiknak ilyen ritkán jön össze. :)


Egy kis flóra és fauna a kertünkből -már ami túléli, mert Polly felzabál mindent, a paradicsomtól a meggyen át a cserebogarakig (utóbbit nem sajnálom). Ezt a lepkét a fotózás után átzavartuk a szomszéd kertbe, úgyhogy ő túlélő!


Eső után a leggyönyörűbbek!



És ha valaki tudni akarja, hogyan készül a legfinomabb lecsó, megsúgjuk, hogy gyerekkéz kell hozzá. Poci nagyon élvezte a nyiszálást.


Fanni sem különben -ő természetesen a beöltözésről sem feledkezett el.


Ő is nyiszált, de ezt fotóval nem tudom igazolni, mert együtt aprítottuk a paprikát -ha nem segítek, pár gyerekujj is lett volna a lecsóban, mert az erő és a lendület egyenlőre messze meghaladja a technikai tudást.


Természetesen mindenki kavarta is, ez a favorit konyhai tevékenység.


Nyár végére már nyugodtan kölcsönözhettek tőlem kisszakácsokat, mert a vakáció alatt együtt főzünk.



Ezek pedig wc papír guriga újrahasznosító műalkotás után készült fotók.