A három gyerek valami okból rajong a Kisgömböcért -én ki nem állhatom ezt a mesét, azon ritka darab, amit már gyerekkoromban is horrornak érzékelt a tudatom valamelyik kis zuga-, de rendes anyuka vagyok, időnként sorra kerítem nekik.
Ezúttal is gömböcölt a csapat elalvás előtt és a mese után Máté teljesen beleélve és elrévedve motyogta maga elé:
-Nagyon ügyes volt a kisfiú, hogy ki tudta vágni a gömböcöt...
Én: Még a regiment katonánál is ügyesebb volt...
M: Igen!
Én: Ugye, ha te benne lennél a mesében, te is a kisfiú lennél?
M: NEM!!!! Én a Gömböc lennék!!!!
(Ha nagyon cihologizálni akarnánk a dolgot, teljesen reális az elgondolás. :)
Fanni mostanság vicceket mesél, a fiúk jó felvevőközönség.
Legújabb sikervicce:
"Énekórán Móricka megszólal:
-Tanító néni, ég a wc!
Ejnye Móricka, énekórán nem mondunk ilyet!
-De ég a wc!
-Móricka, énekórán nem beszélünk, csak éneklünk!
-Subidubi, ég a budi!"
Máté verziója:
"Egy szép napon a gyerekek hegedültek. (A félremondás a realitásban gyökerezik: Fanni egy hete már vonót is használ, a művészete mindannyiónkra NAAAGY hatással van.)
Egy kisfiú azt mondja:
-Tanító néni, ég a wc!
-Ejnye, hegedű órán nem beszélünk, csak éneklünk!
-Subudi!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése